Az INNOKREA-tól a KREA K2+-ig — így született a gyűjtőkémény-átalakítás

Az alapötlet a „cső a csőben” elv: családi házaknál a kondenzációs kazán vékony füstgázcsöve egy nagyobb átmérőjű, égéslevegőt vezető csőben fut. Társasházi gyűjtőkéménynél ugyanez az elv úgy valósul meg, hogy maga a régi, nagy átmérőjű kémény lesz a „külső cső” — az égéslevegő-ellátás útja —, és ebbe épül be utólag a kisebb átmérőjű saválló füstgáz-elvezető cső. Túlnyomás mellett a kisebb keresztmetszet is elegendő ugyanannyi készüléknek.

A rendszer kulcsa a minden bekötési pontba beépített, saját fejlesztésű füstgázcsappantyú: e nélkül az éppen nem működő készülékek felé visszaáramolna a füstgáz. A csappantyú és a béléscsőrendszer speciális, minimális bontást igénylő kialakítása adja az innováció lényegét — és teszi lehetővé, hogy a régi készülékek élettartamuk végéig üzemben maradjanak, miközben a ház fokozatosan, kényszer nélkül tér át a kondenzációs fűtésre.