Szerzők: Magyar Kéménygyártó Kft. és Diametrus Kft.
Amikor egy társasházi gyűjtőkéményre turbós és kondenzációs kazánok egyaránt csatlakoznak, a rendszer egyik legérzékenyebb eleme nem maga a béléscső, hanem az egyes készülékcsatlakozásoknál elhelyezett füstgázcsappantyú.
Ez az alkatrész választja el az éppen nem működő gázkészüléket a közös égéstermék-elvezető rendszerben kialakuló túlnyomástól, a visszaáramló füstgáztól és a kondenzvíztől. Megfelelő működése ezért nem kényelmi szempont, hanem a vegyes üzemű gyűjtőkémény biztonságának és hosszú távú üzembiztosságának egyik alapfeltétele.
A Magyar Kéménygyártó Kft. és a Diametrus Kft. az elmúlt évtizedben három különböző csappantyúkialakítást alkalmazott és fejlesztett tovább. A változtatásokat nem kizárólag laboratóriumi vizsgálatok, hanem több ezer gyűjtőkémény és több tízezer lakás üzemeltetési tapasztalatai alapozták meg.
2016 óta több mint 5 000 gyűjtőkémény átalakítása történt meg KREA K2 és KREA K2+ rendszerrel, több mint 25 000 lakást érintve. A fejlesztési időszakok részletes adatai szerint a három generáció összesen mintegy 5 400 gyűjtőkéményben, hozzávetőleg 26 100 lakás kiszolgálására került alkalmazásra.
A hagyományos turbós kazánok és a kondenzációs készülékek égéstermék-elvezetési tulajdonságai eltérnek egymástól. Más lehet a készülékek által létrehozott nyomás, a füstgáz hőmérséklete, a ventilátor működési karakterisztikája, valamint a keletkező kondenzvíz mennyisége is.
Vegyes üzem esetén ezek a készülékek ugyanahhoz a gyűjtőkéményhez csatlakoznak. Amikor egy kazán működésbe lép, ventilátora az égésterméket a közös kéményjárat irányába továbbítja. Eközben meg kell akadályozni, hogy a közös rendszerben létrejövő túlnyomás, füstgáz vagy kondenzvíz a többi, éppen nem üzemelő készülék irányába visszajusson.
Ezt a feladatot látja el a füstgázcsappantyú.
A csappantyúnak egyszerre több követelménynek kell megfelelnie:
Mindezt nedves, savas kémhatású, hőmérséklet-ingadozásnak kitett környezetben, sok ezer nyitási és zárási cikluson keresztül kell teljesítenie. Egy ilyen kis szerkezeti elemre ezért aránytalanul nagy felelősség jut.
A KREA K2 rendszerben 2015-ben alkalmazott első generációs megoldás egy rugalmas gumiból készült, úgynevezett kacsacsőr kialakítású csappantyú volt.
Működési elve egyszerű volt. A rugalmas elem alaphelyzetben összezárt, a készülék ventilátora által létrehozott áramlás hatására azonban szétnyílt, lehetővé téve az égéstermék távozását. A kazán leállásakor az anyag rugalmassága állította vissza a zárt helyzetet.
A konstrukció előnye az egyszerűség volt. Nem tartalmazott hagyományos tengelyt, rugót vagy összetett mechanikát, kevés alkatrészből állt, kis helyen elfért és viszonylag könnyen beépíthető volt. A fejlesztés akkori szintjén megfelelő választ adott arra a problémára, hogy az üzemen kívüli készülékeket el kellett választani a közös rendszer túlnyomásától.
2015 és 2021 között ebből a kialakításból mintegy 900 gyűjtőkéményhez, körülbelül 4 100 lakás kiszolgálására épült be. A legrégebbi darabok így közel egy évtizedes üzemi tapasztalatot szolgáltattak.
A hosszú távú használat azonban azt is megmutatta, hogy a gumi tartósságát nem önmagában a névleges hőállóság vagy vegyszerállóság határozza meg. A kondenzátum, a hőingadozás, a lerakódások, a folyamatos alakváltozás és a sok ezer működési ciklus együttesen olyan igénybevételt jelent, amelynek hatásai csak valós üzemeltetés során válnak láthatóvá.
A fejlesztés következő állomása a KREA K2+ felújító rendszerhez kialakított, 2021-től alkalmazott második generációs csappantyú volt.
Ebben a változatban a kacsacsőr megoldást egy cső a csőben rendszerű kialakítás váltotta fel. A zárást továbbra is gumialapú elem biztosította, de már gumilapos formában. A cél az áramlási keresztmetszet javítása, a nyitási mozgás kiszámíthatóbbá tétele és a záróelem alakváltozásának csökkentése volt.
A konstrukció a korábbinál kedvezőbb beépítési és áramlástechnikai tulajdonságokat biztosított. A gumilap mozgása irányítottabbá vált, és kisebb mértékben volt kitéve annak az összetett deformációnak, amely a kacsacsőr elemet terhelte.
2021 és 2024 között a második generációs csappantyúk mintegy 2 500 gyűjtőkéményhez, körülbelül 12 000 lakás kiszolgálására kerültek beépítésre. Ez a nagy beépített darabszám már alkalmas volt arra, hogy az egyedi hibajelenségeket és a konstrukcióból vagy az anyagválasztásból eredő korlátokat elkülönítsük egymástól.
A gumi alapú megoldások több ezer gyűjtőkéményben biztosították a rendszer működését. Nem arról van tehát szó, hogy ezek a kialakítások eleve működésképtelenek lettek volna. A fejlesztés célja azonban nem pusztán az volt, hogy a csappantyú új állapotában megfelelően működjön, hanem az is, hogy hosszú idő elteltével a lehető legkevésbé legyen érzékeny az anyagöregedésre, a deformációra és a környezeti hatásokra.
A valós üzemi tapasztalatok alapján a gumi mozgó záróelemként érzékenyebb lehetett a tartós alakváltozásra, a felületi lerakódásokra és a kondenzátummal járó igénybevételre. Bizonyos esetekben a záróelem mozgása idővel megváltozhatott, ami indokolttá tette a szerkezet ellenőrzését vagy cseréjét.
A fejlesztési kérdés ezért egyre inkább az lett: hogyan lehet úgy megtartani a passzív, kis nyomáskülönbségre működő nyitást és az automatikus visszazárást, hogy közben a mozgó szerkezeti elemek között ne maradjon olyan gumialkatrész, amelynek alakváltozása közvetlenül meghatározza a működést?
Erre adott választ a harmadik generáció.
A 2024-től alkalmazott harmadik generációs csappantyú legfontosabb változása, hogy a korábbi gumiból készült mozgó záróelemet réteges kialakítású fém szeleptányér váltotta fel.
A szerkezet kör keresztmetszetű csappantyúházból, csőszerű szelepülékből, többrétegű saválló acél szeleptányérból, zsanérszerkezetből és tömítésekből áll. A használati minta leírása szerint a szeleptányér a készülék oldaláról érkező 5–10 Pa túlnyomás hatására nyit, majd a nyomáskülönbség megszűnésével saját súlyánál fogva azonnal visszazár.
A zsanér kialakítása lehetővé teszi, hogy a tányér elfordulva nyissa meg az áramlási keresztmetszetet, majd a nyomás megszűnésekor visszabillenjen a finoman megmunkált szelepülékre. A szerkezet külön ütközőt is tartalmaz, amely megakadályozza, hogy a csatlakozó füstcső túl mélyre nyúlva megsértse a csappantyú érzékeny részeit.
A csappantyúház, a szelepülék, a szeleptányér és a mozgó szerkezeti elemek saválló acélból készülnek. Hőálló polimer kizárólag a tömítéseknél marad a rendszerben. Ez lényeges különbség a korábbi generációkhoz képest: nincs gumiból készült, folyamatosan mozgó szeleplap, amelynek öregedése vagy deformációja közvetlenül befolyásolná a nyitást és a zárást.
2024 óta ebből a kialakításból már mintegy 2 000 gyűjtőkéményt és körülbelül 10 000 lakást érintő mennyiség került beépítésre.
A konstrukció használatiminta-oltalmat kapott. A bejelentés 2024. augusztus 28-án történt, a megadás meghirdetésének időpontja 2025. május 28., a lajstromszám HU 5881 U. A jogosult a Magyar Kéménygyártó Kft.
A csappantyú fejlesztése során alapvető követelmény volt, hogy kis készülékoldali nyomásra is megbízhatóan nyisson, ugyanakkor zárt állapotban megakadályozza a kémény túlnyomásának és a kondenzvíznek a készülékbe jutását.
A konstrukció egyik előnye, hogy a szeleptányér nyitott helyzetben nagy szabad keresztmetszetet biztosít. A cső a csőben kialakítás kedvező kapcsolatot teremt a beépítési méret és az áteresztőképesség között. A réteges fém szeleptányér megfelelő merevséget biztosít, miközben a mozgó elem kis nyomáskülönbségre is reagál.
A használati minta dokumentációja a konstrukció előnyei között emeli ki:
A műszaki fejlesztés felelőssége nem ér véget egy új konstrukció bevezetésével. Különösen igaz ez akkor, amikor egy szerkezeti elem több ezer társasházi lakás biztonságos működésében vesz részt.
A Magyar Kéménygyártó Kft. ezért az általa gyártott csappantyúkra korlátlan időtartamú garanciát vállal. Amennyiben egy korábban beépített csappantyúval kapcsolatban működési probléma merül fel, annak cseréje díjtalanul történik. Ez a vállalás a korábbi generációk beépített darabjaira is kiterjed.
A visszamenőleges csere nem annak elismerése, hogy minden korábbi csappantyú hibás, hanem annak gyakorlati biztosítása, hogy az üzemeltető társasházak a fejlesztés eredményeiből utólag is részesülhessenek.
Egy gyűjtőkémény-felújítás értékelésekor nem elegendő kizárólag a béléscső anyagát, az ajánlat végösszegét vagy a kivitelezési határidőt összehasonlítani. Meg kell vizsgálni azt is, milyen csappantyú kerül az egyes lakások készülékcsatlakozásához, milyen üzemi tapasztalat áll mögötte, és mi történik akkor, ha évekkel később probléma jelentkezik.
Érdemes megkérdezni, hogy
Ugyanilyen fontos a gyártói és kivitelezői háttér. Nem mindegy, hogy a rendszer mögött csupán egy műszaki ígéret áll, vagy több mint 5 000 átalakított gyűjtőkémény, több mint 25 000 érintett lakás, dokumentált fejlesztési folyamat, használatiminta-oltalom és a korábbi darabokra is kiterjedő díjtalan cserevállalás.
A három csappantyú-generáció története azt mutatja, hogy a megbízható műszaki megoldás nem egyetlen fejlesztési pillanat eredménye. Laboratóriumi vizsgálatból, többéves üzemeltetésből, hibajelenségek elemzéséből és a konstrukció következetes továbbfejlesztéséből épül fel. Egy társasház számára pedig végső soron ez jelenti a legnagyobb biztonságot.